Hungarohableány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a szittya Árpád apánktól megörökölt nagy magyar Balaton, melyben a sellők katolikus népe élt. Tisztelték és szerették hazájukat, minden vasárnap templomba jártak, és jó sellők módjára tüntettek ha kellett ha nem. Itt élt Erzsi, a kis szittya hableány, aki annyira szerette a hazáját, hogy csupán évente egyszer vette le a "Nagy Balatont!!!" feliratú, Árpád-sávos bugyiját. Ha akarta, egy perc alatt kétszázszor el tudta mondani egymás után hogy "NEM, NEM SOHA!!". Barátjával, Istvánnal jó keresztény hableány módjára még nem szexelt, hiszen házasság előtt voltak még (bár Istvánnál a bugyi állaga is közrejátszott). Más férfiakkal csak szülői engedéllyel találkozott, elvégre már újszülött kora óta azt szerette volna, ha István veszi majd el feleségül. Egyszer  azonban, mikor egy tüntetésről hazafele igyekezett, egy nagytőkés yahtjáról leesett fuldokló fiatalembert vett észre. Nem volt rest, jó magyar módjára rögvest a segitségére indult. A bajbajutott zsebéből azonban kicsúszott "Marx:A politikai gazdaságtan bírálatához" című könyve. Mikor ezt Erzsi megpillantotta, felkiáltott: - Jaa! - majd sietve elúszott. Útközben megfogadta, hogy ha legközelebb segíteni kell valakinek, először megkérdezi a politikai hovatartozását.

Balleány

Egyszer volt hol nem volt, a szabadság, egyenlőség, testvériség Vörös-tengerében élt egy multikultúrális sellő társadalom, ahol mindenféle és fajta uszonyos képződmény békében élt egymás mellett. A plázák éjjel nappal nyitva voltak, igy mindenki a legtrendibb életmódot tudta folytatni, illetve azzal a tengeri élőlénnyel házasodott össze, akivel csak akart - igy a tengericsikólány a ponty legénnyel, vagy a cápasrác a polipleánnyal. Az utód sem volt probléma, elvégre mindenki szabadon fogadhatott örökbe bármilyen gyereket, melynek főként a feministák örültek, hiszen igy a szingli vállalkozó ráklány örökbe fogadhatott egy bálnabébit au-pairestül, anélkül, hogy házimunkát kellett volna végeznie, hiszen mint tudjuk a karrier a legfontosabb. Itt élt guccsi ruhájában tökéletesen és boldogan, a mindennapi marihuánájával a kis balleány. Mivel vállalkozó apukája mindent megadott neki, és politikus nagybácsija eltussolta a drogos ügyeit, nem volt dolga a világban. Egyszer  azonban, mikor a plázából hazafele igyekezett, egy fuldokló fiatalembert vett észre. Ám mivel a szolárium után még természetgyógyászhoz is akart menni, nagy ívben leszarta, és inkább tovább sietett. Útközben megfogadta, hogy legközelebb nem vesz a kék adidasz cipőhöz fehér nájki pólót.