Búcsúvers
Mikor rám néztél a fájdalom
könnyének fátyla mögül szemeiddel,
éreztem, búcsúmat akár meg is bánhatom,
s kecses kézfejed simítását hiányolni
fogom,
hisz tekinteted varázs mélységéből
ezernyi emlék könyörgött nekem,
hogy ne szakadjak el szépségétől,
s felejtsem el azt az apró hibád,
hogy szörnyen büdös a p*nád.
Versedelmek
2007.08.08. 23:29 | horge | 1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://horge.blog.hu/api/trackback/id/tr22135656
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Izsó Nikolett 2007.12.29. 16:32:06
Hát drágám,nem csalodtam benned.... pussssza
Utolsó kommentek